3. hét Ismét a miértek...

Hétvégén 20 éves osztálytalálkozón voltam Budapesten. 3 óra alvás után hajnalban nekivágtam a pesti, budai utcáknak. Egy facebook-os csoport hatására (Egyedül futunk) a Gellért-hegyre is felfutottam, bár a végén már inkább csak sétáltam felfelé. De nagyon jól esett, hogy ez is sikerült. Összesen 80 percet futottam, kb. 11 km-t.
8-án kedden újabb 45 perc, kb. 7.5 km. Ez már végre itthon, a megszokott kis köreim. Viszont nagyot fájdult a szívem, amikor megláttam, hogy kivágták azt az erdőt, ami mellett futni szoktam... :(
Mindkétszer a vff-ben futottam és nagyon jól bírja már ezeket az időket, távokat a bokám, aminek nagyon-nagyon örülök. Viszont most a vádlimban van újra izomlázam. Ilyen már rég nem volt, akkor utoljára, amikor elkezdtem a mezítlábas technikát. Úgyhogy a csütörtöki 45 percet valószínűleg péntekre halasztom.

És a lélek: még a múlt héten az jutott eszembe, hogy biztosan azért akarom én ezt a maratont, mert nem vagyok a helyemen. Mert meg vagyok zakkanva a sok gyerektől, a hogyan továbbtól...
Nem tudom a választ. De csinálom tovább, mert nagyon jól esik futni. A testemnek is, de főleg a lelkemnek. Van még időm, hogy megtaláljam a válaszokat....