Kedden és csütörtökön 10-10 km-t futottam a 6. héten. A keddi volt az eddigi legjobb időm: 56:38, pedig eléggé döcögősen indult. Aztán annyira fájt szerdán a bokám, hogy csütörtökön csak egy nagyon lassú 10 km-t mertem bevállalni: 1.05:55. Igazából az motivált, hogy a bátyám annyira odavan tőlem, hogy 6 gyerekes anyuka létemre 10 kilométereket futkosok. Hiába, a hiúság nálam is bejátszik rendesen... :)
Vasárnap egy 26 km-es táv várt volna rám. De 1. megijedtem tőle, 2. annyira fájt a bokám már, hogy jobbnak láttam elhalasztani, 3. egyébként sem bírtam összehozni, mert vendégségben voltunk a Balatonnál és csak este fél tízre értünk haza.
Hétfőn sikerült eladnunk végre a családi autónkat, viszont ez este történt, emiatt nem tudtam menni. Kedden indultam neki, elég későn. És jaj... 1. Már az 5. km-nél éreztem a bokámat, 2. fejben is meg voltam ijedve, mert ilyen hosszút még sosem futottam, 3. annyira nem volt kedvem sokáig sötétben futni, mert félős vagyok.
Így ebből is egy 10 km-es táv lett, tűrhető idővel: 57:35. A mezítlábas cipős ismerőseimmel beszélgettünk arról, hogy sokunknak az a technikai hibája, hogy a súlypontunk előtt fogunk talajt. Scott Jurek nagyszerű videója segít ebben. A lényeg, hogy egy nagyon picit érdemes előre dőlni (véletlenül sem hajolni) egyenes derékkal. Így próbáltam futni és igaza van Zoli barátomnak, hogy így nagyon gyorsan kell szednünk a lábunkat, ami viszont eléggé gyorssá is tesz bennünket. Zoli pl. így futotta élete eddigi leggyorsabb 10 km-ét a napokban. :)
Amikor ilyen gyors tempóban futottam és erősen koncentráltam arra, hogy a vertikális mozgásom kicsi legyen, akkor szinte alig fájtak a bokáim, viszont ezt a gyors tempót 10 km felett egyelőre nem tudom elképzelni. Egyszerűen nem bírnám szusszal... :(
Szóval most kicsit el vagyok keseredve, mert megint fájnak a bokáim. Tartok tőle, hogy tényleg túl kezdő vagyok, túl edzetlen egy őszi maratonhoz. Ezt jelzi a testem. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy akkor is így lenne-e, ha nem mezítlábas cipőben futnék és főleg ha nem aszfalton?
Egyébként meg ma van a névnapom és a férjemtől kaptam egy futóesőkabátot, ami abszolút jól jön a mostani időjárást elnézve. :)
Most pár napig pihentetem a lábam és meglátom, hogy honnan folytatom. Muszáj végiggondolnom ezt az egészet. Talán igaza van a férjemnek és türelmesebbnek kell lennem. Jó lesz az a maraton tavasszal is, mondjuk a szülinapom körül...
:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése