Péntekre viszont már úgy éreztem, hogy jól vagyok. Az jutott eszembe, hogy akkor legyen ez a hét a pihenő hét, rövidebb távokkal, és akkor majd utána folytatom ott, ahol abbahagytam.
Őszintén szólva nagyon nem volt kedvem menni pénteken. Húztam, halasztottam az indulást, pedig csak 8 km volt aznapra előírva. Aztán annyira belejöttem, hogy az lett eddigi leggyorsabb 8 km-em: 39:50.
Egy kissé kislányos gondolat volt a motivációm, hogy 40 perc alatti legyen az időm: arra gondoltam, hogy ezen múlik a férjem élete. :) Ennyire még sosem fulladtam ki a futás végére, de nagyon jól esett így is és jó érzés, hogy rajtam nem múlik a szerelmem élete. :) Ő utána csak nevetett a motivációmon, de gratulált a jó időeredményhez.
Vasárnap este 12 km-t futottam Az utolsó mohikán című film zenéjére. Kilian könyvében olvastam, hogy neki is sokszor egy jól megválasztott zene az, ami segít átlendülni egy-egy holtponton. Ennek a filmnek a zenéje tisztára libabőrössé tesz már lánykorom óta, úgyhogy ismét minden nagyobb erőfeszítés nélkül sikerült egész jó időt futnom: 1:07.37.
Most először futottam a maratonra felkészülésem alatt nem a Fivefingersben, hanem a Nike 2.0-ban. Azt gondoltam, hogy így kímélni tudom a bokáimat. Hát nem. Most is fájnak kicsit, ráadásul két helyen vízhólyag is lett a lábamon, ami a vff-ben sosem szokott lenni.
Úgyhogy most az a tervem hogy megpróbálom újra azt a hetet, amikor 10-10 majd 26 km az adott táv és ha nem sikerül, vagy túlságosan elszáll megint a bokám, akkor egy darabig, míg elég erősek nem lesznek a lábaim, akár hetekig, hónapokig is, csak heti háromszor 8-10-12 km-t futok. És onnantól folytatom tovább a maratoni felkészülést. Meglátjuk...
Viszont a hatásomra elkezdett futni az egyik öcsém és az egyik bátyám is, ill. a bátyám ráállt a gluténmentes étkezésre is. Nagyon-nagyon örülök, mert már nagyon régóta mondogatom finoman a bővebb családomnak is, hogy mik lennének a minimum az étkezésben, de nem hallgattak rám sosem és most hirtelen ketten is. :)
Bárcsak a szűkebb családom, és főleg a férjem is egyszer csak képes lenne a változtatásra!
Tudom, hogy nem könnyű, mert sajnos még én is viszonylag sokszor "csalok". Pl. szombat este nem bírtam ellenállni a friss, saját kezűleg készített kecskesajtunknak. Annyira, de annyira finom! Aztán másnap, vasárnap a családnak sütött krumpliból is ettem egy keveset. Meg is lett a böjtje, mert futás közben úgy felpuffadt és feszült a hasam, hogy egy pillanatra azt hittem, nem is leszek képes teljesíteni a 12 km-t. Kívülről valószínűleg úgy nézhettem ki, mint más 6 hónapos terhesen....
Egy vegán ismerősöm, aki szintén mostanában kezdett el áttérni a nyers étkezésre írta a blogjában, hogy basszus, az ágyunkba se pisilunk bele, akkor miért mérgezzük magunkat tudatosan? Annyira igaz!
Az én "kisördögöm" mindig azt mondja, hogy de ez a pici mennyiség nem számít, nem árt. Aztán persze megtapasztalom, hogy de, igen...
Augusztus 17-én lesz egy éve, hogy belekezdtem a nyers vegánságba. De jó lenne idén augusztus 17-től tényleg tisztán nyers vegánnak lenni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése